Érkezésemkor a szomszédtól lép ki éppen a leégett hetven négyzetméter alapterületű ház lakói, Sznopek János, és édesanyja, özv. Sznopek Györgyné. Láthatólag még mindig a történtek hatása alatt állnak, a hivatásos tűzoltók és a katasztrófavédelmi műveleti szolgálat szakemberei csak néhány perccel korábban fejezték be a munkát és hagyták el a helyszínt.

Komoly erőkkel vonultak ki, a megyeszékhelyről egy gépjárműfecskendő és egy vízszállító, Orosházáról két gépjárműfecskendő próbálta megakadályozni a még nagyobb bajt. A helyzet így is nagyon szomorú, Sznopek János az utcafronton lévő ablakon keresztül mutatja a pusztítás nyomait. Ő és a tűz idején Békéscsabán dolgozó fiútestvére laktak az ötször négyméteres szobában.

— A személyi igazolványomon kívül minden irat elégett, a laptop, a síkképernyős tévé, a bútorok, az ágyak, mind oda lettek — sorolja. — Ruhából is csak az maradt, amit rajtam lát.

János és az édesanyja reggel kilenckor mentek el otthonukból, előtte begyújtottak a szobában lévő csempekályhába, hogy mire hazajönnek, kellemes meleg fogadja őket.

— A nagynénémhez mentem segíteni, begyújtottam, bekészítettem a napi faadagot. Én és az édesanyám is dél körül értünk haza, s már messziről láttuk, nagy a baj, sűrű füst gomolygott az épületből. Valószínűleg egy szikra pattanhatott ki a csempekályhából, a közelben lévő ágy foghatott először tüzet. Valaki értesítette a mentőket is, a szomszédokkal próbáltunk oltani, nyeltünk is némi füstöt, de nem történt bajunk, a saját lábunkon hagytuk el az épületet.

A szobából nyíló konyha is használhatatlanná vált, a lángok átnyúltak oda is, a konyhaablak üvege a nagy hő miatt betört. A szobában összeégett tárgyak, a lángok a saraló léceket is megkezdték, a plafonon nagy lyuk tátong, de legalább a tetőszerkezet nem sérült meg.

A három teli gázpalack egymás mellett, az utcán a hóban pihent, még időben sikerült kihozni a házból.

— Legalább azok nem robbantak fel. Nem tudom, hogy mi lesz, még gondolkozni sem volt időm — sóhajtott fel Sznopek János. — Hosszú évek munkája után tíz éve újítottuk fel a házat… A szomszédok nagyon rendesek voltak, felajánlották, hogy aludjunk náluk, amit köszönettel igénybe is veszünk. Nagyon rendes volt Baráth Lajos polgármester úr is, aki szinte azonnal kijött és felajánlotta az önkormányzat segítségét. Egyelőre még nem kértünk semmit, de az biztos, hogy szekrényre, ágyakra és ruhákra szükségünk lesz. Jó a rosszban, hogy az épületre kötöttünk biztosítást. Hogy mi lesz ezután, így sem tudom, visszaköltözni egy ideig biztosan nem lehet, pedig újra jönnek a mínuszok.

Forrás: http://www.beol.hu/bekes/kek-hirek-bulvar/szikra-okozhatta-a-bajt-mindene-odalett-a-csaladnak-703273/