Immár harmadik éve szolgálják ki az orosházi Vadvirág Esély Klub önkéntesei a Caffé Sempre vendégeit. Tapasztalataikat egy ötnapos szakmai tábor keretében osztják meg pécsi, egri és debreceni társaikkal július 10 és 14 között Orfűn.

Misák Darinka, a Vadvirág Esély Klub vezetője 2015-ben kereste meg Szvacsekné Jahn Margitot, a pécsi Fogd A Kezem Alapítvány elnök asszonyát, hogy csatlakozzanak kezdeményezésükhöz: kávéházi felszolgálással segítsék a fogyatékkal élők elfogadását. Az ororháziak „Én elfogadlak, fogadd el tőlem” elnevezésű programjában a Caffé Sempre lett a partnerük, és a tapasztalatok mindkét részről pozitívak. A Vadvirágos önkéntesek vendégkönyve tele van köszönő, bíztató bejegyzésekkel, a kávéházba pedig egyre többen érkeznek azért, hogy velük találkozzanak.

Az orosháziak örömmel találkoztak az önkéntesekkel(Fotó: Rosta Tibor)

Az önkéntesek felkészítése három hónapig tartott: egyre összetettebb fejlesztő gyakorlatok segítségével tanulták meg a jelentkezők, mit jelent a vendég kiszolgálása, hogyan viselkedjenek, köszönjenek, mit mondjanak. Misák Darinka és Muszka Lilla először csak az alap dolgokról beszélgetett a felszolgáló-jelöltekkel. Tartalommal töltötték ki pl. a „megjelenés” fogalmát, amibe bele tartozik a ruházat, hajápolás, fogmosás stb. Aztán szituációs gyakorlatokat végeztek, majd ezeket bővítették olyan apró figyelmességek elsajátításával, hogy ha valaki ásványvizet rendel, akkor meg kell kérdezni, hogy szénsavasat vagy menteset kér-e, a kávéhoz tejet vagy tejszínt szeretne. A vizsgát követően okleveles minősítést kaptak a programban részt vevők.

A 2015-ös megnyitót után két hétig hétköznaponként 10 és 16 óra között váltották egymást a felszolgálók a Caffé Semprében. Később kitolták a munkaidőt őt óráig, hogy azok is találkozhassanak az önkéntesekkel, akik munka után tudnak csak beülni a kávéházba. Végül úgy döntöttek, hogy inkább hétvégén jönnek. Idén minden második és harmadik szombaton délután 3 és 6 óra között szolgálják ki a vendégeket. Figyelmesek, lelkesek és segítőkészek. A vendégkönyv bejegyzései pedig arról tanúskodnak, hogy ezt a vendégek is értékelik. Borravalót ugyan nem fogadhatnak el, de sokan meghívják őket egy üdítőre, fagylaltra. Az önkéntes munkáért fizetés sem jár, de aki elkezdte ezt a programot egész más céllal vágott bele. Bizonyítani akart. Családjának, mentorainak – és elsősorban önmagának. Azt mondják, sikerült is: magabiztosabban mozognak azóta az emberek között és büszkék arra, hogy mások is elismerik igyekezetüket.

Precizitás, alaposság, kedvesség – ezt kaphatjuk, önbecsülés és sikerélmény ezt adhatjuk, ha betérünk a kávéházba (Fotó: Rosta Tibor)

A kitartásnak meg is van az eredménye: a program sikerét látva újabb jelentkezők is akadtak, az ügyességükről pedig a kávéház tulajdonosa, Csiszár Béla csak annyit mondott: ő egy nap alatt több poharat tör, mint segítői két hét alatt. Ő azzal köszöni meg a Vadvirágosok munkáját, hogy kifizeti a táborba utazás költségeit.

A mentorok természetesen nem hagyják magukra a felszolgálókat munka közben sem: ha kell, segítenek, aki bizonytalan, bátorítják és mindenkit megdicsérnek ügyességéért. Misák Darinka egy aggódó anyuka tekintetével vigyázza az önkénteseket és azt mondja, neki is felüdülés itt lenni és megtapasztalni, hogy az emberek örülnek a figyelemnek, kedvességnek, egy meleg ölelésnek. Az ő célja, hogy segítse a beilleszkedést, a munkaerőpiaci kivezetést. Ehhez azonban még fel kell számolni bizonyos előítéleteket.

Forrás: http://oroscafe.hu/2017/07/09/szakmai-taborba-indulnak-a-vadvirag-onkentesei/cikk/kozelet/hajduboglar