Békésen lettem kosárfonó, akkoriban még nagyon sokan választották ezt a hivatást, és a kereslet is lényegesen nagyobb volt a termékek iránt – mesélte lapunknak Pankotai József. A nyugdíjas kosárfonó elárulta, hogy mintegy két évtizeden keresztül dolgozott a Balaton partján.

– Akkoriban rengeteg német vendég érkezett a magyar tengerhez nyaralni, és ők szívesen vettek portékáinkból. Azután lassan eltűnt a vásárlóerő, ezért úgy döntöttem, hogy hazaköltözöm Békésre – ecsetelte Pankotai József. - Gyorsan rá kellett azonban jönnöm, hogy a kis utca, ahol lakom, nem a legvonzóbb a lehetséges vásárlók számára. Ezért valamit tennem kellett.

A szakember ezután eladta békési házát, és Köröstarcsán telepedett le.

– Egy olyan ingatlant választottam, ami jó helyen található, de mit mondjak, nagyon erősen lepusztult állapotban volt akkoriban – fogalmazott a nyugdíjas férfi. - Én viszont azt gondoltam, hogy megmutatom, hogy itt is lehet valami jót csinálni. Felújítottam, közben elkezdtem a munkát és az árusítást.

– Úgy tűnik egyébként, hogy olyan időket élünk, amikor a változás fontos része a mindennapoknak – tette hozzá Pankotai József. – Nekem is gyorsan be kellett látnom, hogy önmagukban a vesszőből font termékek nem annyira kelendőek. Ezért bővítettem a kínálatot.

Mára köröstarcsai ingatlanon található a megye vitathatatlanul legnagyobb kerti törpe gyűjteménye, de nem csak a törpék szerepelnek a felhozatalban, egyéb kerti figurák, a kiskacsáktól, az erdei állatokon át a gombákig, sőt még Jézus szobrokat is láthatnak az érdeklődők.

– Minél többféle dolgot akartam árusítani, hogy aki betér hozzám, mindenképpen megtalálja a neki tetszőt – szólt a sokszínű parádéról Pankotai József. – Nem hiszem, hogy a megyében még csak hasonló gyűjteménye is lenne bárkinek.

Negyven-ötven kilométeres körzetből, de Szolnok megyéből és Pest környékéről is volt már látogatója, vásárlója. A nyugdíjas férfi szerint nagyon nehéz meghatározni, hogy mik a jelenlegi trendek, a legkedveltebb árucikkek. – Mindenki mást és más szeretne. A legutóbb éppen kacsákat kerestek, de lehet, hogy holnap egész mást visznek – osztott meg egy kulisszatitkot.

Pankotai József ugyanakkor egy pillanatig sem hagyott fel korábbi hivatásával. – Minden reggel fél négykor kelek, még a meleg előtt – mesélte. – Napi négy órán keresztül foglalkozom vesszőfonással, ám az már jó, ha egy héten egy-kettő elkel.

Házigazdánk végig is vezetett alkotásain, amelyek között a kosarak mellett számos bútor is szerepel. Egy hintaszéket például egyenesen Pest környékéről rendeltek meg. – Sajnos, nem igazán lehet érvényesíteni a munkát az árakban. Éppen a közelmúltban számoltam ki, hogy egy-egy termék esetén átlagosan 200 forintra jön ki az órabérem. Mit mondjak, nem túl sok, de ha valódi áron próbálnám meg eladni, nem tudom kellene-e valakinek.

Az utánpótlással kapcsolatban elmondta, elsősorban kevésbé fiatalok foglalkoznak a kosárfonással. Korábban maga is oktatott, így pontos képet kapott a jövőről. – Az ifjabb generáció – tisztelet a kivételnek - hamar megunja ezt a munkát, a folyamatosságot – szólt tapasztalatairól.

S hogy ő miért csinálja még mindig? – Gondolkodni kell, ötletelni, csinálni. Nem a „tanácshoz” járni segítségért – hangsúlyozta, majd hozzátette: jól érzi magát Köröstarcsán, ahol kiváló kapcsolatot sikerült kialakítania a helyiekkel.

Forrás:  http://www.beol.hu/bekes/kozelet/korostarcsai-torpe-birodalom-620175