– A tájidegen növény már két éve is feltűnt Békéscsabán, az Élővíz-csatornán – nyilatkozta lapunknak Tószögi György. A horgászati szakíró elmondta, a kagylótutaj akkor hihetetlen mértékben elszaporodott, az invázió gócpontjának a felső-körgáti, vagy Lencsési zsilip számított, ahonnan átterjedt a belvárosi részekre is. A Zöld Csütörtök Természetvédő Kör kezdeményezésére, a Körös-vidéki Horgász Egyesületek Szövetségének szerepvállalásával társadalmi akció keretében végül a „betolakodó” jelentős részét eltávolították a vízterületről.

Tószögi György ugyanakkor kiemelte, idén ismét megjelent ez az invazív faj, ami elsősorban Gyula belvárosában, illetve Békéscsabán, a felső-körgáti zsilip feletti szakaszon fordul elő nagyobb számban. A szakíró hangsúlyozta, hogy a helyzet ezúttal korántsem számít annyira drámainak, mint 2013-ban és a vegetációs időszak végének közeledte miatt vélhetően nem is lesz az, de a folyamatokat, mint negatív előjelet érdemes figyelembe venni.

– A kérdés ugyanakkor továbbra is a levegőben lóg: miként került az idegenhonos növény az Élővíz-csatornába? — folytatta a gondolatmenetet Tószögi György. – Szinte biztos, hogy az ember közreműködése áll a kagylótutaj megjelenése mögött. A szakember példaként említette, a törpeharcsát, a naphalat, vagy a gyalogakácot, amelyek megjelenése tájidegen fajként óriási csapást jelentett több helyen is az adott természeti környezetre. A kiirthatatlan jövevényfajok átalakíthatják az ökoszisztémát, őshonos fajokat szoríthatnak ki, és egyes, szélsőséges esetekben ökológiai katasztrófát is okozhatnak.

Tószögi György kérdésünkre kifejtette, a hideg idő beálltával a kagylótutajok többsége várhatóan elpusztul majd, azonban a telet átvészelő példányok később is felbukkanhatnak, és akár újabb csatornaszakaszokat fertőzhetnek meg. Az Élővíz-csatornából kiszabadulva a Kettős- és a Hármas-Körösbe, vagy akár a Tiszába is bekerülhetnek, veszélybe sodorhatva a természetes vizeinkben honos életközösségeket.

Nemes Attila, a Körös-vidéki Horgász Egyesületek Szövetségének ügyvezetője kiemelte, a kagylótutaj Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi folyó- és állóvizeiben honos. A világ szinte valamennyi országába behurcolták, mint dísznövényt, több országban annyira elterjedt, hogy ott veszélyes gyomnak számit, egyes helyeken természetvédelmi státusza még nem tisztázott.

A növény a vízoszlop felső fényben gazdag 30 centis rétegét foglalja el, aminek következtében csökken a hínárközösség és a vízi gerinctelenek diverzitása, sokszínűsége. Számottevően megemelheti a vízszintet, vízfolyásokban elzáródást és áradást okozhat. A sűrű hínárállomány csökkenti a vízsebességet, akadályozza a víz mezőgazdasági (öntözés, haltenyésztés, szállítás) és rekreációs (úszás, hajózás, vízisízés, horgászat) célú használatát.

Összetett hatást fejt ki a vizekre a növény
A kagylótutajok további nemkívánatos hatása a vízfolyások és tavak feliszapolódása, a romló ivóvízminőség. Kiváló élőhelyet biztosít a moszkitóknak, ami növeli a szúnyogok elleni védekezés költségeit. A legrosszabb esetben akár gazdaságilag hasznosított vízi gerincesek, halak pusztulását idézheti elő. Természetvédelmi jelentőségeként megemlíthető, hogy búvóhelyet jelent a halivadékok és egyéb vízi gerinctelenek számára, valamint táplálékul szolgál néhány rovarnak.