A település alapítás kétszázötvenedik évfordulóján, 1994. április 24-én avatták fel Orosházán a Történelmi Emlékparkot.

A kultúrnemzetek általában kötelességüknek érzik, hogy a háborúkban elesett fiaik tiszteletére emlékművet, emlékparkot hozzanak létre. Így volt ez hazánkban is az első világháború utáni években. Orosházán az Árpád-kertben állították fel Pásztor János szobrászművész alkotását.

A második világháborút követően az itt állomásozó szovjetek és akkori vezetőink szolgalelkűsége miatt emlékművet állítani nem lehetett. A katonasírokra nem helyeztek gondos kezek virágot, hagyták, hogy azokat benője a gaz.

Városunk 1990-ben megválasztott képviselő testülete erkölcsi kötelességének érezte, hogy az évtizedes mulasztást pótolja, és elhatározta, emlékparkot létesít. Elképzelésük az volt, hogy az egykori városvezetés közömbösségét úgy próbálják feledtetni, hogy az elkészült emlékpark a város szépségét is szolgálja, csak úgy mint az Árpád-kerti szobor. A település újra telepítésének 250. évfordulóját, 1994. április 24-ét jelölték meg határidőnek, a költségek egy részének fedezése érdekében pedig létrehozták a “Pro urbe et pro patria” – A városért és a hazáért – elnevezésű alapítványt. Az emlékpark megalkotásával az Erdélyből hazánkba menekült művészt, Szervátiusz Tibort bízták meg. Helyszínként – több felmerült, majd elvetett ötlet után – Táncsics Mihály Gimnázium előtti teret választották. A művész az emlékpark megalkotásakor két fő anyagot, bronzot és mészkövet használt fel.

Az emlékpark központi alakja a Sirató anya szobra (Fotó: Rajki Judit)

A szoborpark közepén a „Fájdalom kapuja” és egy síró nőalak. Körben, a parkban, időrendi sorrendben a magyar történelem és a város történetének jelentősebb dátumait megörökítő rusztikus, formázatlan kőtömbök szimbolizálják a történelem sorsfordító eseményeit. A kőtömbökbe bevésve az események dátuma.

A Történelmi Emlékpark avatása 1994. április 24-én délben, a harangszóval vette kezdetét. Elsőként az orosházi fiatalok stafétája futott be a térre. A településalapítók szülőhelyéről, Zombáról hoztak magukkal földet, melyet szétszórtak a park területén, majd Gulyás Mihály polgármester beszéde következett. Az akkori városvezető elmondta:”Mózes kőtáblákra véste az isteni parancsokat. Orosháza is ezt tette, mikor a park köveivel emléket állított az ősöknek.” A Sirató anya szobrának leleplezése után dr. Harmati Béla evangélikus püspök áldotta meg a parkot.

Elválaszthatatlan része lett a városképnek (Fotó: Kecskeméti Krisztina)

Az avatás óta eltelt huszonöt év alatt az emlékpark nagyon sok, szép megemlékezésnek, iskolai és városi ünnepségnek adott méltó környezetet. A kivágott vérszilva fák helyére ültetett fenyők megnőttek, az emlékpark pedig beleöregedett, belesimult a a városképbe, melynek mára elválaszthatatlan része lett.

Forrás: https://oroscafe.hu/2019/04/24/oroshaza-regen-es-ma-huszonot-eves-a-tortenelmi-emlekpark/