Kiss Ottó József Attila-díjas költő a magyar költészet napja alkalmából járt Orosházán. A gyermekkönyvtárban pénteken tartott író-olvasó találkozó után kérdésünkre válaszolva úgy fogalmazott: már az iskolába kerülés előtt eldől a gyerekek könyvekhez való viszonya.

Nagyobb városokban hasonló találkozókon tapasztalta, milyen nagy különbségek vannak a gyerekek között a társadalmi hovatartozás következtében. A családok olvasási szokásaira ezek által igen jól rálát. Orosházán nagyon aktív, érdeklődő és tájékozott kisiskolások vettek részt az interaktív foglalkozáson. A költő versei nyomán sokfajta ismeretükre fény derült.

– Sokan azt mondják, hogy csak gyerek tud gyerekverset írni. Akkor a költőnek örök életében gyereknek kell maradnia, hogy ez működjön?

– Igen, picit valahogy meg kell találni a gyereket az emberben. Most viszonylag könnyű dolgom volt az utóbbi néhány évben, mert a kislányom öt év körüli, és ilyen módon sikerült viszonylag könnyen visszatalálni a gyerekkorba. Tíz évvel ezelőtt ez nehezebb feladat volt, de tíz év múlva valószínűleg nehezebb feladat lesz majd.

Az orosházi gyerekek nagyon aktívak és érdeklődőek voltak (Fotó: Melega Krisztián)

– Mit üzen a szülőknek, pedagógusoknak az olvasóvá neveléssel kapcsolatban?

– A szülőknek első sorban az a nagyon nagy felelősségük, hogy otthon olvassanak a gyerekek, és a gyerekek lássák olvasni akár a szülőt is.

Nagyon fontosnak tartom, hogy minden nap olvassunk a gyereknek egészen picike kortól és onnantól kezdve én azt gondolom, hogy nincs baj az olvasóvá neveléssel. Ha a gyerek ezt a mintát látja, akkor ezt fogja követni, és nincs mit róla nagyon beszélni.

Ez általában így van, persze a kivételek erősítik a szabályt. Ha ennél többet nem is, ez a minimum, amit meg kellene tennünk. És azt hiszem, hogy 10-15 percet lehet azért szánni minden nap, az esti olvasásra gondolok. Amikor lefekszik a gyerek, olvassunk neki, mikor már tud olvasni, ő fog olvasni valószínű, mert ezt megszokja.

– Pedagógusok bizonyos tábora azt mondja, hogy ne olvasson olyan irodalmat a gyerek, ami nem értékes, a másik szerint mindegy, hogy mit, csak olvasson. Ön melyik mellé állna be inkább?

– Azon a véleményen vagyok, hogy mindegy, mit olvas a gyerek, csak olvasson. Azt gondolom, hogy előbb utóbb az igényes olvasásra is rászokik, hogy ha tényleg mindent elolvas, akkor idővel rá fog jönni, hogy mi az, ami megérinti jobban. Elsősorban azt fogja olvasni, ami az ő világáról szól, ami őt körbeveszi, de ez majd később változni fog. Nm feltétlen tematikailag fog választani, hanem már a szöveg is fontos lesz. Szerintem egyedül is működtethető ez a dolog, a szelekció.

Kiss Ottónak nemrég jelent meg a Léghajó a Bodza utcában című verses regénye, és nyomdában van a Ne félj apa! című „kislánykönyve”, amely a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra kerül az olvasók kezébe. A költő több korábbi kötetét is kölcsönözni lehet a gyermekkönyvtárból. Gyermekközeli, közvetlen hangvételű versei sokak kedvencei lehetnek.

Forrás: http://oroscafe.hu/2016/04/11/kiss-otto-olvassanak-a-gyereknek/cikk/imrejuli