Bizonyos foglalkozásokat űző emberekről kialakítunk magunkban egy szépen leporolt, kissé sablonos és unalmas, mégis megnyugtató képet. Ezek képviselőire legtöbbször úgy gondolunk, hogy szinte nem is látjuk mögöttük magát az embert…Pedig ott van.

Ilyen például a tanár, az orvos, a vezérigazgató, a politikus vagy az ügyvéd, akit még a családi vacsora vagy a hétvégi kirándulás közben is az „egyenruhájában” képzelünk el, legyen az kiskosztüm, öltöny vagy épp fehér köpeny. Azt gondoljuk, ők bizonyára nem vevők a tréfára, szabadidejükben leginkább komolyzenét hallgatnak, – esetleg teniszeznek -, és természetesen bulvárt vagy magazint sosem olvasnak, csakis szakirodalmat. Nem néznek meg a moziban egy jó thrillert, helyette inkább a színházban morzsolják könnyeiket egy Shakespeare darab után. És még folytathatnánk a feltételezések, vagyis inkább sztereotípiák sorát. Összegezve így vélekedünk róluk: Nincs hobbijuk, hisz a munka az életük, a hivatásuk pedig meghatározza azt, hogyan öltözködnek, hogyan gondolkoznak vagy viselkednek. Most bebizonyítjuk ennek ellenkezőjét!

Letavecz Ilona már 22 éve dolgozik ügyvédként polgári, cégjogi és munkajogi területen. A hétköznapokon, a civil életben szoknyában és körömcipőben találkozhatunk vele, hiszen ahogy ő fogalmazott, hivatásából adódóan nem mindegy, milyen külsőt öltve lép be a munkahelyére. Ez csak természetes, ügyvédlétéhez tartozik a komoly és elegáns megjelenés.

Most viszont bőrcsizmában, kezén bőrkesztyűvel, farmerben, fekete pólóban, nyakán kendővel érkezik meg. Alatta pedig gyönyörű, 535 köbcentis Yamaha Viragoja.

Mindig arra gondoltam hátul ülve: „Nem igaz, hogy én nem tudok elvezetni egy ilyet!” 
(Fotó: Palcsek István)

– Tíz éve motorozok önállóan. Korábban csak hátul ültem, de már akkor is mindig arra gondoltam, hogy „Nem igaz, hogy én nem tudok elvezetni egy ilyet!” Szerettem volna kipróbálni, de akkor még nem volt jogosítványom semmilyen motorra, addig még kismotort sem vezettem. 2010-ben vizsgáztam le nagymotorra, és akkor vettem meg a saját Yamahám – mesélte.

Ilona nagyszénási születésű, és abban az időben, amiről mesélt, nemcsak ő szeretett bele a vasparipákba. Térjünk vissza 2008-ra!
– Az egész úgy indult, hogy az ottani, gyerekkori baráti körömből Pető Misi vett egy motort, amit bemutatott nekünk. Onnantól indult ez az egész szerelem, ez az egész lavina. A volt férjem is vásárolt ezt követően egyet, de én még akkor a hátsó ülésen foglaltam helyet. Abból a baráti társaságból ezután szinte mindenki vett magának egy motort, majd 2016-ban létrehoztuk a Puszta Vándorai Motoros Egyesület is, melynek alapító tagja vagyok. Engem az együttmotorozás élménye vonz! Egyedül nem igazán szeretek menni. Évente szervezünk motorostalálkozókat, és járunk más találkozókra, túrákra is, például kétszer voltunk már együtt Csíksomlyón. Ilyenkor a csapat összejön, és közösen indulunk útnak. Bőven vannak a hátsó ülésen hölgyek, feleségek, élettársak, –fordítva ez nem szokott előfordulni – de csak egy nő van rajtam kívül, aki vezet – fűzte hozzá.

És hogy Ilona miért egy Yamaha Virago mellett döntött? Ennek is megvan az oka: a termete miatt erről ér le biztonsággal a lába.

A Puszta Vándorai Motoros Egyesület alapító tagja (Fotó: Palcsek István)

– Ez egy megbízható motor. A csapatunk nagy része chopperes, ezért választottam én is azt. Már tíz éve megvan, nagyon szeretem, de azért nem ezzel járok bevásárolni. Alkalom kell ahhoz, hogy elővegyem, hiszen számomra a motorozás egy szertartás. Az ember beöltözik hozzá, és megfelelően előkészíti a járművet is. Ha mondjuk sátras túrára megyünk, akkor is „fel kell csomagolni” a motort. Ez egy időigényes feladat – jegyezte meg.

Mikor megkérdeztem Ilonát, más ember lesz-e, ha motorra ül, elgondolkozott. A válasz alapján úgy éreztem, nála nem csupán a motorozás élményéről, vagyis a hajtómű adta sebességről és a végtelen ég nyújtotta szabadságról van szó. 
– Más emberek között vagyok. Mióta motorozom, annyi embert megismertem, akik a civil világ különböző szegmenseiből jöttek. Ilyenkor viszont az orvostól a hegesztőig mindenki egyforma. Sosem beszélünk a munkáról. A motorozás szeretete hoz közel minket egymáshoz, és az együtt töltött idő. Egy motorostalálkozón senki sem azt nézi, hogy mivel foglalkozik a másik. Borzasztó belsőséges közösségek alakulnak itt ki. Az elmúlt tíz évben ennek köszönhetően rengeteg új közeli ismerősöm és barátom lett – emelte ki.

Óvatos és szabálykövető motoros (Fotó: Palcsek István)

Ilona motorja eddig aludt, most már viszont a jó idővel újra előbújt a „barlangból”, együtt készülnek a következő útra. A Puszta Vándorai óvatos és szabálykövető motorosok. Talán életkorukból is fakad, hogy mindig figyelnek egymásra, arra, nehogy valamelyikük lemaradjon, és hogy mind biztonságban érjenek el a célhoz. Szívesen sátraznak, és élvezik a több napos nomád életmódot is. 
– Ha velük vagyok, egy kicsit szabadabbnak érzem magam. Harminc-negyven éve ismerjük már egymást a tagokkal, és még tudunk azokról a régi dolgokról beszélni, amik akkor történtek, mielőtt valamilyen hivatásra adtuk volna a fejünket. Amikor motorozunk, mikor közösen útnak indulunk, akkor csak az együttlét számít. Más nem lényeges – zárta gondolatait.

Forrás: https://oroscafe.hu/2020/06/17/oroshaza-letavecz-ilona-mindketto-en-vagyok-a-no-ha-egy-46-loeros-choppert-hajt-motorozas-oroshazi-hirek/