Benkő Tímea különleges munka melletti elfoglaltságot talált magának. A háromgyermekes édesanya ugyanis különböző mesefigurákat szimbolizáló párnákat varr. A nem mindennapi művek elkészítésébe pedig szívesen beavat bárkit, nemrég megjelent könyvén keresztül.

Véletlenszerűen került kapcsolatba a varrással vagy foglalkozott vele korábban is?

– Már korábban is nagy szerepe volt az életemben, elvégre női ruhakészítő a végzettségem. Dolgoztam is régebben a ruhagyárban, de mivel megszűnt a munkahelyem, kénytelen voltam átképezni magam és sokáig csak akkor foglalkozni varrással, ha szükség volt rá.

És hogy jött az ötlet, hogy különböző figurákat ábrázoló párnákat készítsen?

– Három éve a húgom gyermekei nálunk töltötték a nyári vakációt. Akkoriban nagy volt az érdeklődés a Minyon-mesefigurák után, ők is szerettek volna maguknak egy ilyet. Addig győzködtek, hogy elővettem a régi varrógépem és megcsináltam nekik. Utána kezdetben még csak az volt a célom a műveimmel, hogy egyet-kettőt eladjak, de sorra jöttek a megrendelések, amiknek igyekszem eleget tenni a bolti eladói munkám mellett.

Nem nehéz összeegyeztetni a két feladatkört?

– Dehogynem, főleg most, hogy közelednek az ünnepek. Ilyenkor ugyanis mindig több megrendelést szoktam kapni. Mivel egyedül nevelem a gyermekeimet, próbálok nekik mindent megadni. Ezért is mondom azt, hogy nem okoz gondot munka mellett készíteni a figurákat, hiszen pluszbevételt is jelent, ráadásul szeretek is újabb és újabb figurákat készíteni.

Benkő Tímea az Oros Kosáron értékesíti különleges figuráit (Fotó:Kecskeméti Krisztina)

Volt már olyan felkérése, amely a szokottnál nagyobb kihívást jelentett?

– A színes bagolyfigurák rendre visszatérnek a megrendelésekben, de mindig találok bennük valami újdonságot. A tizenhét éves lányom rengeteget segített, mondhatni igazi csapatmunkát végeztünk, ő rajzolja és szerkeszti a mintákat. A legnehezebbek a könyvem, a Do it yourself megjelenésével egyidőben kapott rendelések voltak. Például a puzzle-párna. Olyan minta volt, ami mindig is tetszett, de nagy kihívást jelentett. Nehéz volt eldönteni, milyen széles vagy milyen vastag legyen, hogyan illeszkedjen. De végül csak sikerült.

Van kimondott kedvence az eddig elkészítettek közül?

– Nincs, tényleg minden eddigi munkámat egyformán szerettem. Mindegyikben találtam valami különlegességet, nem teszek köztük különbséget.

És hogyan jött a könyv ötlete?

– Úgy egy évvel ezelőtt figyelt fel a Szalay Könyvkiadó egy kézműves oldalon, a Meskán a párnáimra. Mivel itt meg kellett adnom az elérhetőségemet, megkerestek, hogy nem lenne-e kedvem egy könyv közreműködésében szerepet vállalni. Nagyon szívesen elvállaltam az írást és a fotózást is. A szobámat műteremmé alakítottuk át, majdnem minden szegletében volt közben egy saját készítésű párna. A fotózás sem volt egyszerű munka, hát még a szövegezés. Hosszú időbe telt megírni minden párna elkészítésének a lépéseit, amikor megkaptuk a nyers könyvet, főleg, hogy előre meg volt határozva a terjedelem.

És mi volt a cél a kiadással? Másoknak is továbbítani akarta a tapasztalatait?

– Igen, leginkább az volt a cél, hogy bárki, aki egy kicsit is ért a varráshoz és van egy kis kézügyessége, tudjon magának csinálni egy ilyen párnát, akár otthon is.

Van valaki a környezetében, akinek átadhatja a tudását, tapasztalatait?

– Még nyáron keresett meg a kilencéves unokahúgom, akinek az első munkáim egyikét készítettem, hogy tanítsam meg varrni. Bevallom, kicsit féltem tőle, mert kilencéveseknek a varrógép azért rejthet veszélyeket, de nem volt probléma, láttam rajta, hogy milyen ügyes. Örülök neki, hogy már most van valaki a családomban, aki továbbviheti ezt a különleges feladatot.

fortrtásad: http://oroscafe.hu/2017/09/28/minden-eddigi-munkamat-egyforman-szerettem-interju-benko-timeaval/cikk/kozelet/bojtor-zalan