Helikopter-katasztrófa – tíz ember vesztette életét húsz évvel ezelőtt

Nagyon sok orosházi pontosan tudja, mi történt két évtizeddel ezelőtt. Milyen szomorú és tragikus baleset. Egy helikopter lezuhant Orosháza és Pusztaföldvár között, a pilóta és kilenc utasa azonnal életét vesztette. A családtagok pedig azóta is gyászolnak.

Azon a szombaton sütött a nap Orosháza felett. Húsz évvel később esik. Azon a napon tízen vesztették életüket. Húsz évvel később a tragikus esemény évfordulójára emlékezünk.

1994. október 22-én autocross versenyen tölthették a szombatjukat az orosháziak, és a programra érkező vidékiek. A lehetőség arra is adott volt, hogy a magasból nézzék meg Orosházát – sokan fel is szálltak a Mi-2-es típusú helikopterre és tettek egy kört a város felett.

Eltűnt a fák mögött és csak a füstöt látták

Több mint tízszer szállt már fel a gép, amikor az orosházi Csizmadia család és barátaik is úgy döntöttek, kipróbálják a helikoptert. A repülés Csizmadia Lajosnak és fiának, Szabolcsnak sem volt újdonság: a sárkányrepülés szerelmesei voltak. Csizmadia Csaba is a gépen lett volna, ha időben kiér és nem csak azt látja, ahogy csukódik az ajtó és emelkedik a magasba a gép, benne ikertestvére, apja, gyulai barátaik, és egy 14 éves fiú is, aki tanoncnak készült a családi pékségbe.

A késés Csaba életét megmentette, ezért beszélhetett szerkesztőségünkben a tragédia 20. évfordulóján arról az októberi napról. Azt mondta, 1994. október 22-én, 14 óra 57 perckor kettévágták. Pontos tudja, percre pontosan: apja karórájának kormos számlapján ekkor álltak meg a mutatók… Akkor, amikor a helikopter, fedélzetén tíz emberrel a földbe csapódott.

A kiégett roncs maradt a baleset után (Archív felvétel: Süle György)

– Az autocross pálya széléről néztem a helikoptert, ahogy felemelkedett majd süllyedt. Oda-vissza. Aztán egyszercsak nem a helikopter bukkant fel a távoli fasor mögül, hanem a füst. Tudtam, hogy baj van – idézi fel emlékeit Csaba. – Bevágódtam a legközelebbi autóba, de az nem indult. Így egy ott álló motorost kértem meg, vigyen ki. Felültem mögé és már robogtunk is keresztül a szántón. Mire kiértünk, már az egyik tűzoltóautó is ott volt, a tűzoltók oltották a lángoló gépet. Oda akartam rohanni, de ők nem engedték. Igazuk volt, semmit nem tehettem volna.

Sem Csaba, sem senki más nem segíthetett akkor már. Az Alföld Rádió helyszíni tudósítója még reménykedett: egyenes adásban közvetítette a tragédiát, onnan üzente az orosházi kórháznak, ha hallják, készüljenek, nagy a baj. De a remény gyorsan odalett.

Gyerekem, cseréljünk!

Csaba azt mondja, ezt a veszteséget feldolgozni nem lehet, csak együtt élni vele.
– Napokig álltam az ablak előtt és vártam, hogy az ikertestvérem – ahogy a családban hívtuk Szaftos – hazajön. Abban bíztam, hogy kiesett a gépből, és túlélte – meséli könnyek között Csaba. – Ikrek voltunk, össze voltunk nőve. Most is hiányzik az egyik felem. Na és édesapám. Ő is ott maradt…

A temetőben folytatjuk az emlékezést. Csaba édesanyja, Csizmadiáné Rózsika krizantémokkal érkezik. A síron a váza nem üres: margaréták sorakoznak benne, valaki, egy családtag, egy barát már járt kint. Rózsika könnyeivel küzd, de mosolyogva köszönt minket, majd elmerül a virágok rendezgetésében, fiának mondja, melyiket hova és hogyan tegye. Amikor a virágok a helyükön, megállunk egy percre, tiszteletet adni, és Rózsika néni elmondja, a családban azóta nincs ünnep, nem tartják már a Lajos napot, mint egykor, és semmi sem olyan már, mint volt 1994. október 22-e előtt. A családi sírnál gyakorta, most is elmondja a gyászoló édesanya Szabolcs fiának címezve a szavakat: gyerekem, cseréljünk. De ezt nem lehet, Rózsika dolga a virág, az emlékezés és a gyász…

Csizmadia Csaba és édesanyja, Csizmadiáné Rózsika szeretteik sírjánál az évfordulón (Fotó: Melega Krisztián)

Friss a virág és ég a mécses a szomszédos sírokon is: egymás mellett helyezték örök nyugalomra a helikopter-szerencsétlenség orosházi áldozatait egy héttel a baleset után. Hét sír áll egymás mellett. A benne nyugvóknak más volt az életük, de a végzetük ugyanaz lett.

Az áldozatok:

Csizmadia Lajos, az 55 éves pékmester, férj és édesapa.
Csizmadia Szabolcs, a 28 éves fiú, férj és édesapa. Második gyermekét már nem is láthatta, nem sokkal a tragédia után született.
Becsei Zsolt 14 éves volt, gyakorta segített a Csizmadia pékségben, ott is lett volna tanonc
Kaczkó Attiláné Bere Erika 30 éves volt, egy kislány édesanyja.
Balogh Zoltán 27, Varga Adél 23 éves volt. Közös életet terveztek, az új bútorok már meg is érkeztek, de kicsomagolni már nem volt lehetőség.
Tar Zoltán 26 éves volt, azt ígérte édesapjának, aki egyik fiát és feleségét már elvesztette, hogy nem repül, de az ígéretet nem tartotta be…
A gyulai testvérpár Kempf Zsolt 26 éves vállalkozó, és öccse, a 17 éves Kempf Róbert, aki végzős középiskolás volt.
És Nikola Nalimov, a 27 éves ukrán pilóta.

Miért zuhant le és ki a felelős?

1995 februárjában egy repülős szakmagazin cikkében azt elemzik, hogyan is viselkedik egy helikopter, mi az, amit végre lehet hajtani vele, és mi az, amit nem. Ahogyan a nyilatkozó fogalmaz: “Vérrel írják, kőtáblákba vésik a határesetek, tiltások sorát, mégis mindig akad valaki, aki félvállról veszi ezeket a szabályokat”.

Punka György, a Repülési Felügyelet műszaki felügyelője egyike volt azoknak, akik vizsgálták a baleset okait. Sok körülményt kellett ellenőrizniük, a helikopter műszaki állapota mellett például az üzemanyag minőségét, a repülés körülményeit, stb. A vizsgálat során kiderült, hogy az Mi-2-es típusú gép Ukrajnából került hozzánk, és egy magyar cég, a HOREX Kft üzemeltette. A pilóta is ukrán volt. Az ukrán személyzet dolga az volt, hogy a helikopter szabályszerű üzemeltetését ellenőrizze, nem pedig az, hogy végezze. Hivatalosan ide és haza vezethették volna a gépet. A vizsgálat kiderítette, hogy az ukrán pilótának nem volt jogosultsága az utasrepültetésre az orosházi rendezvényen. Ráadásul a végzetes útra kilenc utassal szállt fel, pedig csak héttel lehetett volna. Punka György azt is elmondta, hogy az egyik hajtóműhöz tartozó tűzcsap zárva volt, így az nem is kapott üzemanyagot.

Két évvel később az Orosházi Élet – az ügyészségi jelentésre alapozva – foglalkozott az okokkal. A cikk szintén szakértőkre hivatkozva azt írja, vélhetően az egyik, ülés nélkül utazó ember veszíthette el egyensúlyát egy manőver közben, és ebbe kapaszkodott bele, így zárva el a kerozin útját, amitől leállt a hajtómű. Azt írták a korabeli lapok, hogy a pilóta egészségügyi állapota sem volt tökéletes: a vizsgálatok szerint infarktuson esett át két órával a baleset előtt, ún. miniinfarktus, amiből apróbb görcsöket észlel az ember.

Punka György úgy fogalmazott, az orosházi szerencsétlenség esetében a felelőtlenség a jobb megfogalmazás, nem a pilótahiba.

Orosháza gyászolt azokban a napokban. A városháza előtt felhúzták a fekete zászlót, az emberek pedig csendben jártak-keltek az utcákon. Mindenki ledöbbent a történteken, az áldozatokat sokan ismerték és még többen gyászolták. A temetés napján fekete címkék kerültek a Csizmadia pékség kenyereire. A fájdalom azóta sem szűnt, mondja Rózsika néni, de élni kell, ha másért nem, az öt unokáért, mert ők adnak örömet és értelmet.

Hogy ki a felelős, húsz év távlatából talán már nem fontos. A vizsgálat szerint a pilóta hibázott, de sokan a helikopter üzemeltetőjének is felrótták a balesetet. Végül senkit nem vontak felelősségre az eset kapcsán. Az érintett családoknak pedig csak a fájdalom és az emlékezés maradt…

Az íráshoz felhasznált archív források: Orosházi Élet, Orosházi Városi Televízió, Békés Megyei Hírlap, Heti Délkelet, TOP-GUN Magazin, Orosházi Napló, Orosházi Párbeszéd.

http://oroscafe.hu/2014/10/22/helikopter-katasztrofa-tiz-ember-vesztette-eletet-husz-evvel-ezelott/cikk/melich

https://www.youtube.com/watch?v=l2DH-xlQQbs