Szép nagy családi ház rendezett udvarral, trambulinnal, hintákkal, és jó sok székkel. Kell a nagy hely játszani, és leülni is nyolcan fognak, ha egy kis pihenőidőre vágynak, úgyhogy a raklapokból készített padoknak is nagy hasznát veszik. Ágnesnél járunk, aki két saját gyermeke mellett ötöt nevel. A mindig vidám, közvetlen és nyitott felnőtt nőt az öt nevelt gyermek nem anyának, hanem Áginak szólítja.

– Battonyai vagyok, így egész életemben tudtam, mi az az SOS, hiszen ott volt Magyarországon az első SOS gyermekfalu. A nővérem nevelőszülőként dolgozott, én pedig a segítőjeként, ami azt jelentette, hogy ha ő szabadságra ment, vagy be kellett neki segíteni, akkor én voltam az, akire számíthatott. Mikor átköltöztünk Orosházára, és itt családi házakban kezdtük meg az életünket, a nővérem egészségügyi okok miatt abba kényszerült hagyni ezt a pályát. Akkor már hat gyermek volt velük. Megkérdezték, helyettes nevelőszülőként elvállalnám-e őket, amíg találnak számukra egy új otthont…Nem volt egyszerű az az időszak. Legbelül már tudtam, hogy nem engedhetem el a kezüket – kezdte.

Ebben az időszakban az SOS-től rengeteg segítséget kapott, hiszen bármikor kereshette őket, és szabadon fordulhatott a nevelőszülői tanácsadóhoz és a pszichológushoz is.

A napi örömök és gondok is megsokszorozódtak az öt gyermek érkezésével (Fotó: Rosta Tibor)

– Ezt senki se úgy képzelje el, hogy megérkeznek a gyerekek, és akkor varázsütésre minden tökéletes működik, és az ember máris mindennél jobban szereti ezt csinálni. A napi gondok igencsak megsokszorozódtak nálunk is. Közel tíz hónap kellett, hogy belerázódjak az új életbe! Addig borzasztóan monotonnak és fárasztónak éreztem minden egyes napot. Reggel felkeltem, lement a napi rutin, este pedig bedőltem az ágyba. Így telt az első szűk év – mesélte.

Aztán az egyik reggel valahogy más volt, mint a korábbiak. Ági épp a harminc tojásból készült rántottát tálalta a gyerekeknek, mikor körbenézett, és akkor először úgy érezte, nem dolgozik.

– Amennyi munka van ebben, épp annyi nevetés is. Eszméletlen lüke családunk van. Hangosak és kicsit bolondok is. De én pont ezt szeretem. Amekkora szükségük volt a gyerekeknek rám, nekem épp ugyanakkora volt őrájuk – folytatta.

Az SOS-nél a vér szerinti szülők számára a láthatás biztosítva van, sőt a gyerekeket időnként haza is vihetik időszakos kapcsolattartásra, ha a körülmények engedik. Ági jó viszonyt ápol a három testvér édesanyjával. Megtanulta, hogy nem szabad minősítenie a szülőt. Neki nem ez a dolga, hanem az, hogy gondoskodjon a gyerekekről és segítse őket a kiteljesedésben.

Ezek a gyerekek nem azért kerültek ide, mert problémásak, hanem mert nem tudtak gondoskodni róluk (Fotó: Rosta Tibor)

– A gyerekek a jövő héten is mennek haza időszakos kapcsolattartásra. Nem egyszerű ez nekem sem. Volt, hogy sírtam, mikor elmentek – tette hozzá elérzékenyülve.

Ha a szülő életkörülményei megváltoznak, és szeretné gyermeke felügyeleti jogát visszakapni, kérelmezheti azt. Ha meg tudja teremteni a feltételeket, elindul a hazagondozási folyamat, mikor is egyre sűrűbben találkozhatnak majd, és egy-egy napot is kinn tölthet a gyermek. A visszaszoktatás is időbe telik, hiszen újra ki kell szakítani a gyermeket a megszokott élethelyzetéből, a pótcsaládjából.

– Nekem az a célom, hogy egészséges felnőtteket nevelhessen a gyerekekből. Nem jó magaviseletű gyerekeket akarok, akik ha ott vagyok, akkor tudnak szépen viselkednek. Én jó gyerekeket akarok, akik ha valaki elesik, akkor odamennek és felsegítik. Azt akarom, hogy felelősségteljes felnőttekké váljanak – emelte ki.

Ági elmesélte, mikor az SOS-es gyerekek Orosházára költöztek, jól fogadták őket az emberek, de találkoztak természetesen ellenérzésekkel is. Néhány emberben az a tévképzet élt ugyanis, hogy azért SOS-esek, mert problémásak. Pedig ezek a gyerekek nem tehetnek arról, hogy ki kellett őket emelni a családjukból és nevelőszülőhöz kerültek.

– Volt egy nagyon tanulságos történet néhány évvel ezelőtt. Az a hír járta, hogy SOS-es gyerekek randalíroztak a főtéren a parkban, és felrugdosták egy üzlet előtt a kukákat Az egyik nevelőszülő tanácsadónk napokkal korábban látta, amint egy rendőr igazoltatott három SOS-es gyereket. Oda is ment megkérdezni, hogy minden rendben van-e, a rendőrök pedig azt felelték, igen, nincs semmi probléma. Mégis, akik látták a rendőröket ezekkel a gyerekekkel, már azt a téves információt adták tovább, hogy ők a felelősek a rendbontásért, pedig nem így történt. Idő kellett hozzá, hogy ezt követően megváltozzon rólunk az emberek véleménye – jegyezte meg.

“Az SOS egy nagy közösség, ahová öröm tartozni.” (Fotó: Rosta Tibor)

Ági úgy véli, mázlista, hiszen valójában az a munkája, hogy a gyerekeivel legyen. Ha az egyik kicsinek rossz napja van, akkor esőnapot tarthatnak. Ha munkahelyen „dolgozna”, ezt nem tehetné meg. Vallja, hogy ilyen szempontból ezek a gyerekek sokkal többet kapnak vissza, mint egy átlagos családban, de hiszi, hogy jól is van így, hiszen nekik nagyobb szükségük is van rá.

– Azt szeretném, hogy ha kilépnek a gyerekeim a kapun, ne érezzék úgy, hogy ők most leestek a padlóra. Ez nem csak arról szól, hogy ruhát és ételt adok nekik. Szeretném, ha tudnák, hogy bármikor kereshetnek, hazajöhetnek hozzám. Mi az SOS által lehetünk egy család. Nélkülük ez nem menne. Rengeteg segítséget nyújtottak és nyújtanak nekünk a mai napig. Ez egy nagy közösség, ahová öröm tartozni – zárta gondolatait.

Forrás: https://oroscafe.hu/2020/07/03/harminc-tojasbol-rantotta-sos-gyermekfalvak-oroshazan-neveloszulo-nevelt-gyermek/