Csorvás virágozzék és szelíden zümmögjön

A napjainkban mindenki által érzékelt éghajlatváltozás, a környezetszennyezés, a természetes élőhelyek elvesztése, a rovarirtó szerek kiterjedt használata, az intenzív mezőgazdasági termelés és a nem őshonos állatok és növények betelepedése, behurcolása együttesen okozzák a rovarok faj- és darabszámának csökkenését. Ez aggasztó az ökoszisztémák, így az emberi élet számára is.
A repülő rovarok nagyon fontos szerepet játszanak az élet nagy körforgásában, hiszen a környezetünkben élő növények jelentős részénél ők végzik a virágjaik beporzását, megtermékenyítését. Ezért fontos, hogy e hasznos rovarfajoknak figyelemmel kísérjük az életét, mitöbb, védelmet biztosítsunk nekik, hogy csodálhassuk a bioszféra szépségét és a növényeket hasznosítsuk az élelmiszerellátásunkban.
Amikor a növények virágjainak beporzásáról beszélünk, akkor általában a méhekre gondolunk és ezeket nagy méhcsaládokkal és ember által létrehozott kaptárakkal azonosítjuk. De eszünkbe juthatnak a szintén családokban élő, a padlásainkon fészkeket építő viszonylag agresszív darazsak is.
Kevéssé ismert, hogy az Európában élő méh- és darázsfajok túlnyomó része NEM kolóniákban és az emberek által rendelkezésükre bocsátott kaptárakban, - darazsak esetén saját építésű fészkekben -, hanem MAGÁNYOSAN él.
A tudományos megfigyelések szerint az Európában élő több ezer (!) beporzó rovarfaj többsége a magányosan élő méh- és darázsfajok közül kerül ki. Ezek a nem támadékony rovarok bölcsőkamráikat elhagyott építési törmelékbe, talajba, korhadó fákba mélyítik. Nélkülözhetetlenek a vadon élő és a termesztett kultúrnövényeink beporzásában, amit a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni.
Ők magányosan élnek, egyedül építenek lakóteret maguknak. Ennek oka általában az, hogy a nőstényeik mindegyike termékeny (a házi méhek, darazsak esetén egyedül a királynő az). Az ilyen magányos állatok például és a teljesség igénye nélkül: a fadongók, különféle poszméhek, kőműves méhek, levélrágó méhek. Mindannyian legalább olyan fontos szerepet játszanak a növények beporzásában, mint a mézelő méhek.
Ezek a remete fajok gondoskodó szülők, ujjnyinál nem vastagabb lyukak védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a szűk járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport halmoznak fel. A nőstény darazsak elsősorban megbénított hernyókat, amivel egyébként hasznot hajtanak a beporzás mellett. Ezekre petéznek, majd a bölcsőket levéldarabokkal vagy sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a felhalmozott táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar kirágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét.
Fontos tudni, hogy a családokban élő támadékony fajokkal ellentétben, például a közismert házi méhekkel és a jellegzetes fekete-sárga csíkos darazsakkal szemben a magányosan élők szelídek. Még a lakóbölcsőik közvetlen közelében sem foglalkoznak sem az emberrel, sem a társ- és háziállatokkal, nem csípnek, nem szúrnak, nincs is fullánkjuk hozzá. A magányosan élő repülő rovarok védelme kiemelt fontosságú a beporzás fenntartása érdekében. Ennek érdekében fontos, hogy megóvjuk az élőhelyeiket, és segítsük a szaporodásukat. Ennek eszközei, hogy

• tartsunk kertjeinkben virágbőséget és ne csak tarra kaszált angolgyepet
• építsünk méhecskehotelt, mely búvő és peterakó hely számukra.

Ne minden vadvirágot kaszáljunk le a kertünkben! Tartsunk kertjeinkben a a beporzó rovarok által kedvelt növényfajokat is. Ezek például: tátika, macskagyökér, harangvirág, zsálya, kakukkfű, kapor, levendula, rozmaring, margaréta, napraforgó, szeder, málna, hársfa, gyümölcsfák.

Mi az a méhecskehotel?

A szelíd, magányosan élő méhek és darazsak számára általunk készített, 2 - 12 mm átmárőjű, kb. 10 cm mélységű, egyik végén zárt (!) csövek halmaza. Állatkáink ezeket lakóbölcsőként szaporodásra tudják használni.
Elkészítése nem nehéz, néhány példa: kötegbe kötött eleve cső alakú anyagok, például nádszálak kb. arasznyi maradékai, felrabolt bambuszrudak, kifúrt bodza szálak, kisebb átmérőjű műanyagcsövek. De alkalmas az egyik oldalán lezárt soklyukú tégladarab az oldalára állítva is. Maradék rönkfákba, építési fagerenda darabokba fafúrókkal fúrhatunk sűrűn 2 - 12 mm átmérőjű lyukakat. Az még nagyon fontos dolog, hogy bármiből is készítjük a lakhelyüket, a bejárati rész ne maradjon szálkás. Azt csiszoljuk simára, hogy a lyukból kitolató rovar szárnya ne sérüljön.
Ezeket a kis építményeket csepegő- és beverő esőtől védett, keleti-délnyugati fekvésű helyre kell kitenni, például fára vagy falra, tornácra lehet erősíteni, eresz alá, kertbe, udvarra, akár közterületre, mezőgazdasági területen szántók, ültetvények nem kezelt szegélyére. A nyugat-európai szakirodalomban ruhásszekrény méretű példákat is lehet lehet látni. Segítség: internetes keresőszó: "How to make a bee hotel?".
Ezekbe a kis furatokban, csövekben nem lehet lépet létrehozni, illetve "fészket" építeni. Ezért az agresszív (családos) darazsak illetve a házi méhek számára érdektelenek lesznek, nem fogják elfoglalni az általunk épített méhecskehotelt. A méhecskehotel elhelyezése a kertünkben elősegíti a helyi méhpopulációk növekedését és sok más pozitív hatással is jár:

• A magányos méhek hatékony beporzók, így elhelyezésük a kertünkben növeli a növények terméshozamát és hozzájárul a virágzás gazdagításhoz.
• A méhecskehotel az olyan magányos méhek élőhelyét biztosítja, ami fontos szerepet játszik az ökoszisztémában, és sok növényfaj függ tőlük. Egyúttal támogatja az ökológiai sokféleséget azzal, hogy a hotelben a különböző méhfajták és más beporzók is fészkelhetnek, amelyek az sokféleség fenntartására szolgálnak.

Az idén 35 éves Csorvásiak Baráti Társasága Természetvédelmi tagozata kéri, hogy akinek lehetősége van, készítsen és helyezzen ki a kertjében méhecskehotelt, hogy ezzel is hozzájáruljon a környezetünk védelméhez, a szép, virágos és szelíden zümmögő Csorvásért! A honlapunkon lehetőség van a megépített hotelok bemutatására :-) A honlap szerkesztője által készített és frissen kihelyett méhecskehotel képe:
Szabó István

Forrás:

Csorvás Baráti tÁRSASÁGA.

Csorvásiak Baráti Társasága